Pallasz Athéné Egyetem Gazdálkodási Kar

Youtube

neptun

ILIAS

Gyengénlátó Változat

Németh András - Idegenforgalmi Szakmenedzser szak

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Németh András - Idegenforgalmi Szakmenedzser szakKöszönöm Szofi!

Németh András vagyok, 2007-2009 között jártam a Szolnoki Főiskola Idegenforgalmi Szakmenedzser szakára. Mindig örömmel gondolok vissza Szolnokon eltöltött időre. Az iskola által szervezett rendezvényeken keresztül a Tisza-parti borozgatások mellett rengeteget tanultam már akkor a szakmáról, az életről és felkészítettek arra, hogy mi vár rám életben…

Hogy mi történt velem azóta?

Amint kiléptem az iskola kapuin, azonnal elkezdtem munkát keresni. Sok időm nem volt pihenni, mivel két héttel később már kezdtem is Siófok egyik négy csillagos szállodájában recepciósként. 

Kollégámmal váltásban többet éjszakáztunk, ami rengeteg élményt adott főleg nyáron.

1,5 év után úgy döntöttem, hogy megpróbálok kijutni szállodahajóra. Ez sikerült először egy téli szezonra éjszakás recepciósként. Ezután következett egy pár hónapos pihenő. Folyamatos munkakeresés, majd egy májusi napon megcsörrent a telefonom, hogy érdekel-e még a hajós munka, mert a cég flottájának legújabb hajójára kellene egy héten belül beszállni? Nem hezitáltam, egyből igent mondtam. Ekkor kezdődött az igazi hajós karrierem. Először éjszakásként, utána szépen lépegettem a létrán és utolsó szezonban már recepcióvezetőként dolgoztam. Hajós éveim alatt rengeteget utaztam, bejártam Európát. Németországtól a Fekete-tengerig, Dél-Franciaországban egy szezont töltöttem, kettőt pedig főleg a holland csatornákon és a Rajna folyón (Hollandia, Belgium, Luxemburg, Németország, Franciaország és Svájc).

A hajók svájci zászló alatt közlekedtek egy legmagasabb színvonalú utazási iroda által küldött vendégekkel. Az Excellence hajókon nem volt kérdés a minőség. Mindig mindenkitől a maximumot várták el, ezt természetesen odafigyeléssel is jutalmazták.

A vendégkör Svájc tehetősebb rétegeiből állt össze, ezáltal az árak sem voltak összehasonlíthatóak egy átlagos folyami hajóéval, útjaival.

Rengeteg élménnyel, emlékkel és baráttal lettem gazdagabb és mindent megtanultam, hogyan kell profi körülmények között, profi szolgáltatásokat nyújtani. Voltak kollégáim európai országokból, de nem volt ritka az egyiptomi, indonéz, filippin, sőt még mianmari is.

A hajós élet sajnos nem egy életcél. A kis kabin és a heti hét napos munkarend egy idő után nem lesz elég senkinek. Ekkor már jelenlegi menyasszonyommal együtt dolgoztunk és sok gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy szárazföldön próbálunk meg érvényesülni.

Ausztriában kötöttünk ki egy három csillagos családi szállodában. Hatalmas kontraszt volt a hajós körülményekhez képest. Ehhez nagyban hozzájárult a tulajdonosok hozzá nem értése.

Egy „kevert” pozíciót töltöttem be, mivel én voltam egy személyben báros és recepciós, emellett a hotel előkönyvelését is én végeztem.

Ott megtanultam, hogy mit hogyan nem szabad csinálni. Pár hónap után megelégeltük a lehetetlen körülményeket, hogy az ígéreteik ellenére nem kaptunk rendes étkezést, a szállás minősíthetetlen volt, így arra a döntésre jutottunk, hogy megpróbálunk otthon elhelyezkedni.

Egy csodaszép szállodában kaptam munkát, ahol gyakorlatom egy részét töltöttem pár évvel azelőtt.

Itt már nem a recepción, hanem az étteremben dolgoztam felszolgálóként.

Három hónap után jött egy hatalmas lehetőség egy társszállodából. Felajánlották nekem egy balatoni yacht club és szálloda igazgatóhelyettesi, menyasszonyomnak a pénzügyi asszisztensi pozícióját. Nem hezitáltunk, pakoltunk.

A vendégkör főként tehetős yacht tulajdonosokból állt. Elődeink nem voltak a helyzet magaslatán. A vendégek száma megcsappant, a hajósok elpártoltak az étteremtől és inkább mentek máshova. El kellett érjük, hogy visszatérjenek, illetve újra nálunk étkezzenek és szállásolják el ismerőseiket.

Nagy munka volt, de sikerült a keserű szájízüket megédesíteni. Különböző rendezvényeket tartottunk nekik (Parti sütögetés, szilveszteri buli).

Nagyon jó viszonyt sikerült kialakítanunk mindenkivel és azóta is sajnálom valahol, hogy rajtunk kívülálló okok miatt el kellett jönnünk.

Ha jobban belegondolok még nem is voltam teljesen érett a pozíció betöltésére, annak ellenére, hogy sikeresen végeztem a feladatom és elértem azt, amit a vezetőség kitűzött célként. Úgy érzem a mai napig, hogy egy szálloda irányításához több tapasztalatra lett volna szükségem az éttermi illetve konyhai részlegeken.

Ezt a hiányosságomat azóta folyamatosan pótolom egy bajorországi négy csillagos családi szállodában.

Csodálatos életünk lett itt Bodenmaisban. Egy olyan szállodában dolgozhatom, amelynek 98-100%-os továbbajánlásai van Németország legnagyobb szállodaértékelő honlapjain, nem alaptalanul.

A tulajdonos 20 éven át szívét, lelkét beleadta, hogy ezt elérje. Minden percet élvezek, amit ott tölthetek, amiben tanulhatok. A szálloda nem a szigorú egyenruha és egyéb ma megszokott szabályokra fekteti a hangsúlyt, hanem a családi atmoszférára és a vendégelégedettségre.

Itt tennék egy kis megjegyzést: Volt egy tanárom a Szofin, akinek szavai beleégtek az agyamba: „Három dolgot kell elérni a vendéglátásban: A vendég bejöjjön, a vendég itt maradjon és visszajöjjön!”

Ebben a szállodában ezt olyan hihetetlen módon sikerült elérni, hogy ilyent a majdnem 10 éves szállodai pályafutásom során sehol nem láttam. Szinte csak visszajáró- és törzsvendégeink vannak.

Úgy érzem a hajós pályafutás szigorú szabályai, a mostani szálloda családias jellege, az igazgatóhelyettesi pozíción keresztül a negatív élményeken át minden, amit az elmúlt években tanultam azt a Szofinak köszönhetem és hozzá fog járulni az álmom megvalósításához, egy saját kis hotel nyitásához.

Minden jelenlegi és jövendőbeli egykori „Szofi”, jelenleg Pallasz Athéné Egyetemi hallgatónak sok sikert kívánok az életben és legalább annyi örömöt és élményt, amit én köszönhetek az iskolának!

Üdvözlettel:

Németh András

Partnereink